2010. február 28., vasárnap

A középkor sem volt rossz!

 
Eric Kazaz:  The King on the Peacock. 1994

Itt van például  Ulrich von Lichtenstein:

"Verses önéletrajzában elmeséli, hogy már tizenkét éves apród korában egy hölgynek ajánlotta fel életét. Lovagi tornákon számos lándzsát tört hölgye tiszteletére, egy ízben ujját is átszúrták. Minthogy a hölgy még mindig kételkedett szerelmében, levágatta ujját és egy szép szekrényben, versike kíséretében elküldte a hölgynek. Majd harminc kísérővel Velencébe ment, mindnyájuk számára női ruhát készíttetett és kihirdettette Lombardiában, Ausztriában és Csehországban, hogy Venus királynő végiglovagol ezeken az országokon és viadalra szólít fel minden lovagot. Különös ötletének határozott sikere volt: a lovagok mindenfelől özönlöttek, hogy megvívjanak vele, 307 lándzsát tört és mire Bécsbe ért, kísérete már nyolcvan lovagból állt. Útközben találkozott szeretett feleségével (mert az is volt neki, sőt számos gyereke is!) és egy nagyon szép napot töltöttek együtt. A nagy felvonulás a hölgyet is megrendítette, de további próbákat követelt. Ultrich, miután négy napot várakozott a hölgy vára előtt a poklosok közt, egy szép nap mégis megunta a dolgot; a Szentföldre már mégsem ment el a hölgy kedvéért, inkább egy másik hölgyet választott magának." /Szerb Antal/

biztos akadnak mostanság is efféle szórakozott milliomosok:)

2010. február 26., péntek

Ez még neked is megy!

Eléggé kritikus szemmel nézem a világ dolgait. Feri szerint egyenesen szentségtörő vagyok. De ez tetszik. Tök jó vele szöszölni. Persze azt is élvezem, ha a Feri mutat egy filmet, és lefikázhatom. Nade:
A jobbon választhatsz pár "hangszer" közül, aztán klikkeld be a kívánt patterneket, alul a két csigaszerű izé a hangerő és a panorámázás. Állíthatod a tempót (a 120 bpm az alapvetés, mint mindig) stb. nem ragozom.
Jah, és eladó egy 1998-as Gibson SG Deluxe! Pöpec nyakkal, puhatokkal és kis festékleütéssel a test jackbemenettel átellenes élén. Sirály jószág, de már a inudge.net-et használom. irányár: 205E huf

2010. február 5., péntek

Tokió a legszebb!

Tokióban a legélvezetesebb kocsikázni. Meglehet nekik vannak a legjobb kameráik, de ez önmagában kevés volna. Kell egy elkötelezett társadalom, ahol megfelelő mennyiségű endorfin szökik az idegrostok közé, hogy egyetlen szabadnapunk reggelén, ellenállhatatlan titkos ösztönöktől hajtva, a munkahelyünk felé vegyük az irányt. Anélkül, hogy magunkhoz térnénk,  úgy hánynánk telibe a szélvédőt Magyarországon hasonló esetben, és csak a pizsamagallérra csurgott palacsintazaft láttán, úgy délután 2-kor  dünnyögnénk valamit az orrunk alá, hogy elment ez a nap is, meg semmi sincs a tv-ben.  Nemhogy kamerát szereljünk a szélvédő mögé. Szóval, nézzük a játékosokat.
Phoenix nagyjából annyira tűnik vonzónak, mint Inota és Várpalota között ingázni. Ha valaki nem járt volna arra, ez tízes skálán nulla. Ugyan ennél csak jobbak vannak, senki sem üti meg a szintet. New York nyomasztó, Párizs lapos, Sao Paulo-t elnézve pedig a dabronyi VASZE ház a világörökség része lehetne.
A fordított forgalmi rend lehet a nyitja a dolgoknak, ez a kis nuansznyi perspektívaváltás, mert London sem rossz, se Sydney, és semmi kétség. Egyszerűen ahol a jobbkormányos autók, ott a 10 pontos felvételek.  A képlet nem is lehetne tisztább. Ha hozzáadjuk, hogy Ausztráliában mindenki priusszal születik, Új-Zélandon pedig a lakosság felének gyanúsan remeg a keze, fene tudja miféle mirelit húsoktól, nem igazán marad más választásunk. Már Andrej Arszenyjevics Tarkovszkijnak sem volt.



2010. február 2., kedd

Pauly Fuemana, nyugodj békében.

Vicces, pont a napokban dúdolgattam, hogy how bizarre. Az benne a fantasztikus, hogy  ad abszurdum nem tetszik, viszont nem is leszek ideges tőle, ha teszem azt dúdolni kezdem. Sőt, dúdolni kifejezetten szeretem. Mindezt összetéve ez egy jó nóta. A hangszerelés meg egy másik kérdés. Na de, hadd forogjon:



a Quart cikke

2010. február 1., hétfő

Komolyan mondom, mindenki be van tépve ebben az országban!





















Kaptam egy levelet. Ugye annyira vágytam az analóg dolgokra. Egy főiskolától érkezett, ahonnan úgy 8-9 éve kirúgtak. A könyvtár szerint nem vittem vissza két könyvet. Felhívják a figyelmem, hogy kb. 1 éve napi 100 forint a késedelem. Mindent összevetve, uszkve százezer forintra saccolnám a tartozásomat. De álljunk csak meg egy szóra! Ez kibaszottul 2001-ben történt, most pedig kurvára 2010 van. Ha valakit kábítószerrel való visszaélés miatt jogerősen elítélnek, és teszem azt bujkál, mint mondjuk Farkas Péter, akinek persze pechje volt, csupán 5 évet kell a kihúznia, 5 év múlva az ügy ELÉVÜL. Szóval?!?