"A madárka kicsi volt, még repülni sem tudott. Kipottyant a fészekből, és a földre esett. Szegény kiabálni kezdett. Csirip-csipp-csipp, ahogy a torkán kifért. Nagyon fázott. Szerencséje volt, arra ment a tehén és észrevette. Megsajnálta a madárkát. Szépen felemelte a farkát és placcs, rápottyantott egy gőzölgő tehénlepényt.
A kismadár megint jó melegben volt, de nem érte be ennyivel, folytatta. Csiripp-csipp-csiripp-csiripp, ahogy a torkán kifért. Egy gonosz vén prérikutya meghallotta, s odafutott. Megfogta a kismadarat, kiszedte a tehénlepényből, szépen alaposan letisztogatta. Aztán bekapta és lenyelte a madárkát.
Nagyapa azt mondta, hogy mindenki maga vonja le a tanulságot."
(...)
"Közben rájöttem nagyapád történetének tanulságára. Tudod, amikor a tehén rácsinált a reszkető kismadárra, hogy melegben legyen. Aztán jött a prérikutya, és megette a madárkát. A mostani időkben nagyon hasznos a történet lényege. Nem biztos hogy rosszat akar, aki a fejedre tojik, és nem biztos hogy jót akar, aki kihúz a szarból. De a legfontosabb az, hogy aki nyakig ül a szarban, az fogja be a száját." /Nevem senki/