2009. július 29., szerda

ne má! pedig de. szóval ki kéne találni valamit, de mit?

A szakáll





1000 kilométerig bírtam. Nyilván, mert nem volt már aki megsimogasson, ha jó vagy ha nem. Ilyenkor nincs más hátra, mint előre. Jön az 1904-es születésű gillette-penge. Esetemben a '71-es ikerpengés eldobható, de ha lenne amolyan klasszikus, ami még nagyapámnak is, tuti azzal restituálnám bőröm simaságát. Így azonban, addig nyeszetelem a nyakam amíg élek. Ki hallott róla: a számunkra elérhető vágóeszközök közül a borotva a legélesebb. Nyilván nem egy nagy kunszt, hogy a mai borotvapengék képesek az atomok kötéseit szétválasztani. Ha nem tapikijelzős, akár kvarkokat is szabdalhatnék vele, feltűnés nélkül. Ám egyelőre az atomi szinteken is problemák  adódnak. Onnan tudom, hogy a nyakamban van egy-két atom. De le merem fogadni, mindenkinek. Az atomok széttépése nagy fájdalommal jár, köztudott. Ebben a wilkinson típusú pengék viszik a pálmát. De ez a gillette, mosolyogva állok a tükör előtt, pólóm nyakára vizezett vér és hab keveréke csordogál. Nem fáj semmi, nyeszetelek.

2009. július 14., kedd

Felsöpörtem a konyhát


A kép illusztráció, sajnos; ez istenes.


Pepita mettlachi a szíved, lambéria-szegőlécre lóg a szád.

2009. július 10., péntek

Nem akarok semmit



és pont. Illetve mégis, szeretnék lebegni az időben. Tockost osztogatni azon egyéneknek, akik levitációmnak gátat szabnának, meglasszóznának, mint egy tetves hidrogénnel töltött zeppelint,oszt kész a baj.

2009. július 6., hétfő

Kis kukac könyv


Íme, egy könyvecske az Ahlberg házaspártól. Igazi kincs 1979-ből! Allen írt, Janet rajzolt; együtt ástak a kukacok lakta föld mélyére is. A Sunday Times kritikusa szerint, méltó zászlóvivői a legnagyszerűbb brit gyermekkönyv-írásnak, mint egykoron A. A. Milne vagy Lewis Carroll.