2009. július 29., szerda
A szakáll
1000 kilométerig bírtam. Nyilván, mert nem volt már aki megsimogasson, ha jó vagy ha nem. Ilyenkor nincs más hátra, mint előre. Jön az 1904-es születésű gillette-penge. Esetemben a '71-es ikerpengés eldobható, de ha lenne amolyan klasszikus, ami még nagyapámnak is, tuti azzal restituálnám bőröm simaságát. Így azonban, addig nyeszetelem a nyakam amíg élek. Ki hallott róla: a számunkra elérhető vágóeszközök közül a borotva a legélesebb. Nyilván nem egy nagy kunszt, hogy a mai borotvapengék képesek az atomok kötéseit szétválasztani. Ha nem tapikijelzős, akár kvarkokat is szabdalhatnék vele, feltűnés nélkül. Ám egyelőre az atomi szinteken is problemák adódnak. Onnan tudom, hogy a nyakamban van egy-két atom. De le merem fogadni, mindenkinek. Az atomok széttépése nagy fájdalommal jár, köztudott. Ebben a wilkinson típusú pengék viszik a pálmát. De ez a gillette, mosolyogva állok a tükör előtt, pólóm nyakára vizezett vér és hab keveréke csordogál. Nem fáj semmi, nyeszetelek.
2009. július 14., kedd
2009. július 10., péntek
Nem akarok semmit
2009. július 6., hétfő
Kis kukac könyv
Íme, egy könyvecske az Ahlberg házaspártól. Igazi kincs 1979-ből! Allen írt, Janet rajzolt; együtt ástak a kukacok lakta föld mélyére is. A Sunday Times kritikusa szerint, méltó zászlóvivői a legnagyszerűbb brit gyermekkönyv-írásnak, mint egykoron A. A. Milne vagy Lewis Carroll.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
Link
Blogarchívum
-
►
2010
(76)
- ► szeptember (1)