1000 kilométerig bírtam. Nyilván, mert nem volt már aki megsimogasson, ha jó vagy ha nem. Ilyenkor nincs más hátra, mint előre. Jön az 1904-es születésű gillette-penge. Esetemben a '71-es ikerpengés eldobható, de ha lenne amolyan klasszikus, ami még nagyapámnak is, tuti azzal restituálnám bőröm simaságát. Így azonban, addig nyeszetelem a nyakam amíg élek. Ki hallott róla: a számunkra elérhető vágóeszközök közül a borotva a legélesebb. Nyilván nem egy nagy kunszt, hogy a mai borotvapengék képesek az atomok kötéseit szétválasztani. Ha nem tapikijelzős, akár kvarkokat is szabdalhatnék vele, feltűnés nélkül. Ám egyelőre az atomi szinteken is problemák adódnak. Onnan tudom, hogy a nyakamban van egy-két atom. De le merem fogadni, mindenkinek. Az atomok széttépése nagy fájdalommal jár, köztudott. Ebben a wilkinson típusú pengék viszik a pálmát. De ez a gillette, mosolyogva állok a tükör előtt, pólóm nyakára vizezett vér és hab keveréke csordogál. Nem fáj semmi, nyeszetelek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése