Az erdő csendje

Az emberi faj szombat reggel is a megszokott módon törte meg az erdő csendjét. Egyszerűen megjelent. Ennyi általában elég.

Az alapos megfigyelő azonban, sekélyes megállapításokkal nem elégedhet meg. Hasonlóságokat és különbségeket keres az egybegyűltek között. Igen rövid idő alatt fel kell tűnjön, a kültakaró alapján csoportokra oszthatóak az erdőjárók.
Kopott, színtelen ruhában, zöld gumicsizmában, reklámszatyorban olajjal, benzinnel és pálinkával toporgunk az erdő szélén. Igaz van nálunk pár szelet kenyér, de csak vészhelyzet esetére, ha mondjuk a földre boruló bort gyors fel kell itatni. Pár arasznyival arrébb egy másik csoport tagjai ébredeznek. Nyomunkba is érnének, ha nem állná útjukat egy svédasztal. Így azonban tetemes előnyre teszünk szert. Közben keveset beszélünk, ha mégis, akkor mellé és félre. Snitt.
Javában tart az ebédszünet mifelénk, pihen a láncfűrész, aluszik a hasadás, a bikkfák álmosan lengedeznek. Az aljnövényzetben heverészek, két hónapja először jó kedvem van, amikor a másik csoport tagjai felbukkannak. Fő ismertető jelük: thermo alsó, polár nadrág és dzseki, Vibram talpas Gore-Tex bakancs, ami árában önmagában vetekedik egy traktoréval és főleg a Himalája csúcsain szokás benne lavinák alá szorulni, legfelül pedig egy citromsárga láthatósági mellény. Csend.