hogy nulla óra ötvenhét perckor már vagy fél órája aludnom kellett volna. Mostanában nehezen tartom az ütemtervet. Gondoltam, meglesek pár Jose Gonzales videót, mert éppen erős bennem a zene és akkor, valami noname rádió lájvszesönén ül ez a lány (Yukimi Nagano), alig hallható leheletvokálokat tol a maesztró válla fölött, iszonyat mély, szikeszűz szépségnek nevezhető természetes jelenség, szinte látom, hogy ez bizony valódi, s persze csak azért érzem így, mert túl messze van ahhoz, hogy mást érezhessek, például, hogy milyen elérhetetlen. Na, és ekkor jött az a bizsergés, hogy, hogy, mi lenne, ha kihasználva a lendületet, írnék erről a blogomban. Mert nekem olyanom is van. Ám.
lány magában:
lány magában:
lány amikor mély:
Jose nagy cimbi. Elég sokszor meghallgattam már ezt a dalt.., de nem nagyon gondoltam volna, hogy itt vmi olyan nagyon mély is van :)
VálaszTörlés