Hiányoznak a kézzel fogható dolgok. Hogy ezt ideírom, nyilván felér egy templomban kurvázással. De hátha ír vki egy képeslapot. 8427 Bakonybél, Pápai u. 2. Dani
Egy bloggertársunk napok óta képtelen bejelentkezni bármely komolyabb közösségi- és levelezőszájtra. Blogbejegyezni is képtelen. Helyén a szíve, nem afféle zsebblogger, mint ti. És nem blogfüggő. Jó?! Megoldás kell. A windows újratelepítése nem játszik, túl sok energiát igényel. Két álló napja más megfejtést keresünk. Ha most nem fogunk össze, ki tudja ki lesz a következő!
Az emberi faj szombat reggel is a megszokott módon törte meg az erdő csendjét. Egyszerűen megjelent. Ennyi általában elég.
Az alapos megfigyelő azonban, sekélyes megállapításokkal nem elégedhet meg. Hasonlóságokat és különbségeket keres az egybegyűltek között. Igen rövid idő alatt fel kell tűnjön, a kültakaró alapján csoportokra oszthatóak az erdőjárók.
Kopott, színtelen ruhában, zöld gumicsizmában, reklámszatyorban olajjal, benzinnel és pálinkával toporgunk az erdő szélén. Igaz van nálunk pár szelet kenyér, de csak vészhelyzet esetére, ha mondjuk a földre boruló bort gyors fel kell itatni. Pár arasznyival arrébb egy másik csoport tagjai ébredeznek. Nyomunkba is érnének, ha nem állná útjukat egy svédasztal. Így azonban tetemes előnyre teszünk szert. Közben keveset beszélünk, ha mégis, akkor mellé és félre. Snitt.
Javában tart az ebédszünet mifelénk, pihen a láncfűrész, aluszik a hasadás, a bikkfák álmosan lengedeznek. Az aljnövényzetben heverészek, két hónapja először jó kedvem van, amikor a másik csoport tagjai felbukkannak. Fő ismertető jelük: thermo alsó, polár nadrág és dzseki, Vibram talpas Gore-Tex bakancs, ami árában önmagában vetekedik egy traktoréval és főleg a Himalája csúcsain szokás benne lavinák alá szorulni, legfelül pedig egy citromsárga láthatósági mellény. Csend.
10 férfi arcmodellt keresek vidékről 25-50 között, aki megengedné hogy kopaszra nyírjam Budapesten. 10.000 Ft-ot fizetek egy nyírásért. Önarcképet, telefonszámot xxx@yyy.com-ra kérem
mindkét nem küldötteinek a Földön. Csakis ez lebeghetett a fotós szeme előtt, kinek képe épp abban a pillanatban törlődött az www-ről, amikor postolni szerettem volna. Azért megpróbálom kibányászni a temporary internet files-ból. (...) SIKER! fogadjátok nagy szeretettel: bird
Az a helyzet, hogy 1-2 kép az exponálást megelőző pillanatban ígéretes kompozíciónak indult. És ebben ez a szép, vonatkoztassunk el tezsvéreim. Ez a digitális lyukkamera, egyszer még igazán vintage is lehet.
1000 kilométerig bírtam. Nyilván, mert nem volt már aki megsimogasson, ha jó vagy ha nem. Ilyenkor nincs más hátra, mint előre. Jön az 1904-es születésű gillette-penge. Esetemben a '71-es ikerpengés eldobható, de ha lenne amolyan klasszikus, ami még nagyapámnak is, tuti azzal restituálnám bőröm simaságát. Így azonban, addig nyeszetelem a nyakam amíg élek. Ki hallott róla: a számunkra elérhető vágóeszközök közül a borotva a legélesebb. Nyilván nem egy nagy kunszt, hogy a mai borotvapengék képesek az atomok kötéseit szétválasztani. Ha nem tapikijelzős, akár kvarkokat is szabdalhatnék vele, feltűnés nélkül. Ám egyelőre az atomi szinteken is problemák adódnak. Onnan tudom, hogy a nyakamban van egy-két atom. De le merem fogadni, mindenkinek. Az atomok széttépése nagy fájdalommal jár, köztudott. Ebben a wilkinson típusú pengék viszik a pálmát. De ez a gillette, mosolyogva állok a tükör előtt, pólóm nyakára vizezett vér és hab keveréke csordogál. Nem fáj semmi, nyeszetelek.
és pont. Illetve mégis, szeretnék lebegni az időben. Tockost osztogatni azon egyéneknek, akik levitációmnak gátat szabnának, meglasszóznának, mint egy tetves hidrogénnel töltött zeppelint,oszt kész a baj.
Íme, egy könyvecske az Ahlberg házaspártól. Igazi kincs 1979-ből! Allen írt, Janet rajzolt; együtt ástak a kukacok lakta föld mélyére is. A Sunday Times kritikusa szerint, méltó zászlóvivői a legnagyszerűbb brit gyermekkönyv-írásnak, mint egykoron A. A. Milne vagy Lewis Carroll.
Sokan túl komolyan veszik a játékot. Szabályok nélkül persze nem lehet; de mikor csak a cél acél, el van cseszerintve az egész! A fogócska egy játék!! Lehet persze vitatkozni, hogy "a Lajos, Zsiráf törölközője, (s mint köztudott, egyetlen ingósága) milyen alapon vesz részt a játékban? Héé meg hóóó!! Fúúújj!!" De nem érdemes, elveszi a kedvem. Aztán itt van ez a mackó is. Agyonlőve!
Íme egy posztpop banda! A süllyesztőben úszkálnak, és élvezik!Hallgasson mindenki Leibniz meg a font! Az első felvételeket már elkapkodták, a lemezgyári sorok akadoznak, nincs mit tenni, gyertek június 8-án a Bécsy Tamás Egyetemi Színházba!
olyan mint egy kerékpár: ha nem halad tovább, rögtön elbukik." - mondta egy Kubába szakadt argentin orvos.
Jó volna megtanulni kerekezni. Nyeregben maradni. Türelemmel élni, ahogy a bölcsek megírták. Nem szaladni, nem markolni túl sokat. Egyetlen füstkarikát fújni egész este, jókor és jó helyen. Nem kérni. Úgyis ad aki akar. Gurulni már könnyű. Meg kellene tanulni egy helyben egyensúlyozni; néha elfogy a lendület.
az egyetlen dolog, amiről nem könnyű beszélni. Unalmas. Egy menő-manó kisbaba ellenben izgalmas, mi több, önálló terápiás foglalkozásokat tarthatna. Egymaga felér három gondozóval, egy idomárral és két pónival. Az ország első babasimogatója életeket mentene!Várjuk a kedves és leszedált szülők jelentkezését! Jelige: babakincs
egy zenekar neve lettem volna. Ámde világunk - felettébb feltűnő mód - nem a létező világok legjobbika.. (150 kilométerre nyugatra, például egy kirívóan szebb világ leledzik) ezért egy projekt neve lettem. Lesz itt minden mi szem-szájnak ingere. Kiváltképp sárgarépa. Behányok ide mindent. Be én!